2012. október 15., hétfő

Haiku a naplementéről

Ezt még tegnap este 10 óra körül találtam ki (ebben az időszakban a legaktívabb az agyam). Zsibongtak a szavak a fejemben, tehát papírt ragadtam, és leírtam.

Először is: Mi az a haiku? - ebben a kérdésben a Wikipédia segítségét kérném:
"A haiku a japán költészet egyik jellegzetes versformája, mely a 20. század elejétől egyre több nyelv irodalmában megjelent. Három sorból áll, melyek rendre 5, 7 és 5 morásak (a fordításokban szótagosak). Egyebekben formailag kötetlen, a sorvégek – mintegy mellékesen – rímelhetnek, de ez nem előírás. (Az összecsengő sorvégek sokszor csak a fordítók leleményei.) A haikut ugyanakkor nagyon erős zeneiség jellemzi, részben a szimmetrikus forma ritmusa, részben a magán- és mássalhangzók hangulati értéke miatt, melyekre a vers rövidsége miatt a befogadó is nagyobb figyelemmel van.

A haiku azonban nemcsak versforma, hanem műfaj is. Haiku formában íródnak a szenrjú-k (tréfás alkalmi versek), vagy a dzsiszei-k (halál előtti búcsúversek) is, ezek azonban nem tartoznak a haiku műfaj alá."


Naplemente
(írta: RIP)

A naplemente -
véres felkiáltás, a
nappal halála.

Csurgó horizont,
a Ködbe vájó szavak
kínlódva élnek.

Sötét figura
egy karcoló tetején,
leveti magát.

Vércsepp és beton -
egy ember távozik a 
Nappal karöltve.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése